Miért nem széljobbos a palesztin ügy?
Palesztina kérdését a hazai politikai életben valami érthetetlen kisiklás folytán a Parlament leginkább szélsőjobboldali pártja és annak holdudvara képezi, miközben Európában egyre több helyen ez a politikai oldal új ellenséget és új szövetségest talált: iszlamofóbok és Izrael-pártiak lettek. De akkor ki vállalja fel Palesztinát? Erre a kérdésre a legújabb Freedom Flotilla politikusi támogatói háttere adhat választ.
A remélhetőleg 10 hajóval sikeresen elinduló újabb kampány ezúttal komolyabb nemzetközi támogatást kap, több ország zászlaja alatt selik a hullámokat, fedélzetükön nem csak aktivistákkal és a média jelenlétével, hanem a köldő ország politikusaival – miközben a hátországban is képviselők biztosítják a támogatás hangját és tettét. Lássunk csak egy pár példát:
A brit hajó legénységéről nem nagyon találtam pontos információkat, ám a hátországból támogató politikusok között máris több meglepetés érhet minket.
- Sir Gerald Kaufman (Labour Party);
- Caroline Lucas (Green Party of England & Wales);
- Jim Dowd (Labour Party);
- Joan Ruddock (Labour Party);
- Bob Russell (Liberal Democrats);
- Alex Cunningham (Labour Party);
- Hywel Williams (Plaid Cymru);
- Jeremy Corbyn (Labour Party);
- Karen Buck (Labour Party);
- John Leech (Liberal Democrats);
- Cathy Jamieson (Labour Party);
- Ian Lawery (Labour Party);
- Emily Thornberry (Labour Party);
- Marsha Singh (Labour Party).
Szemmel látható, hogy sehol egy szélsőséges párt, a legtöbben a Munkáspárt színeiben képviselők, de van itt nemzeti szocdem (Plaid Cymru), liberális és zöldpárti is. De a brit nacionalisták sehol.
A belga hajón Josy Dubié, az Ecolo nevű zöldpártot képviseli, mely az európai zöld platform tagpártjaként nem nevezhető nacionalistának.
A két francia hajóra Alima Boumedienne (Europe Ecologie – Les Verts), Jean-Paul Lecoq (Parti Communiste Français), Julien Rivoire (Nouveau Parti Anticapitaliste), Laurence Pache (Parti de Gauche), Nicole Kiil Nielsen (Europe Écologie-Les Verts), Olivier Besancenot (Nouveau Parti Anticapitaliste) szállt fel az ügy érdekében, ők zöldpártiak, szocdemek, sőt francia kommunisták és antikapitalisták. Sehol egy nacionalista párt.
A svéd hajó politikus utasainak listáján velük találkozhatunk: Jabar Amin (Miljöpartiet de Gröna), Kalle Larsson (Vänsterpartiet), Torbjörn Björnlund (Vänsterpartiet) – tehát ismételten egy zöldpárti és; két szocialista, sehol egy nacionalista.
A norvég hajó utaslistáján őket találjuk: Torstein Dahle (Rødt/Raudt), Stine Renate Håheim (Arbeiderpartiet), Aksel Hagen (Sosialistisk Venstreparti) – szocialisták, szocdemek mindhárman, a nacionalistáknak nyoma sincs.
Az ír hajón John Hearne (Sinn Féin), Pat Fitzgerald (Sinn Féin), Chris Andrews (Fianna Fáil), Paul Murphy (Socialist Party), Gerry MacLochlainn (Sinn Féin), Hugh Lewis (People Before Profit Alliance) utazik – itt is szocdemeket, szocialistákat találunk, de a még a jobbközép is belefér. Ám nacionalistát egyet sem.
Ez csak egy korlátozott betekintés volt abba, ami a jelek szerint nemzetközi trend: Palesztina ügyét tőlünk nyugatabbra már a politikai paletta baltól középig terjedő skálája vállalja fel. Ideje nálunk is ráébredni erre.
A dal, mely mögött a Faithless tagjai állnak, a Durban Gospel Choir közreműködésével, a Lush kozmetikai cég, Roger Waters, a Coldplay, a Massive Attack és Desmond Tutu támogatásával. Így működik ez normális országokban. 
