Nekünk Mohá… Armageddon kell!

Az utóbbi hónapokban gyűjtögető figyelemmel kísérem a próféciákkal kapcsolatos írásokat, videókat, megnyilvánulásokat az interneten és az offline világban. Ha épp szembe jön, belenézek, olvasok, hátha megértek valamit a világvége-várás mechanizmusáról. Amit találtam, az se nem szép, se nem megnyugtató, ám igyekszem magam távoltartani az ellentétes előjelű konteók összeállításától. Inkább bemutatok pár jelzőtáblát a kierőszakolt próféciák útján. Ami megindított, az az egyiptomi helyzet (mely maga is hordoz kellő adag prófécia-gyanús elemet, s melynek vallásügyi folyományairól egy másik blogban készül vendégcikkem), valamint a Freedom Flotilla 2 hivatalos időpontjának bejelentése.

Aki legalább egy rövid időre közelebbi viszonyba került az evangéliumi kereszténységgel, bizonyára felfigyelt Izrael kiemelt szerepére mind a prédikációk, mind a kötetlen beszélgetések körében. Erre a megfigyelésre nálam is részletesebben Sytka bloggerkolléga is kitér blogjában, így őt nem ismételném. Amit több esetben is láthatunk: egy igazán evangéliumi keresztény nem fogalmazhat meg kritikát Izrael állammal szemben, sőt az állam minden olyan tettét, mely megegyezik az evangéliumi irányadással, kritika nélkül ildomos fogadnia, ellenkező esetben megnézheti magát. Aki Izrael állam politikáját kritizálja, az kollektíve a zsidóságot utálja – vonhatnánk le a következtetést, ám ez a fajta érvelés nettó hülyeség, aminek illenék fennakadnia a józan paraszti ész hálóján. Úgy tűnhet, hogy egyeseknél ez a szűrő is ment a levesbe – képzavarral élve.

Én viszont most kritizálni fogom, nem csak Izrael politikáját, de az evangéliumi kereszténység azon gyakorlatát is, mellyel állva tapsol mindehhez. Jöhetnek a kövek.

Armageddon, apokalipszis. Ezek a szavak ismerősen csengenek mindazoknak, akik elolvasták a Biblia legkésőbb kanonizált fejezetét, a Jelenések könyvét. De azoknak is ismerősen csengenek, akik sosem olvasták, hiszen a szórakoztatóipar is meglovagolta ezeket a szavakat, ám nem csak a világi, de a keresztény oldalon is. Nem tartana túl sokáig, hogy felsoroljam azon “műalkotásokat”, melyek akciódús, a fogyasztói keresztény generációnak oly ízletes formában fejtik ki a világvége-teológiát a “ne gondolkodj, csak légy lenyűgözve” teljes eszköztárával. Ez a meggyőzés és a gondolkodás eltérítésének legjobb módja. De a propagandagépezet ennél kiterjedtebben működik. Tévécsatornákon hintik hol keményebben, hol jobban rejtve a dominionizmus ideológáját, melyet megtámogatnak a keresztény cionizmus érveivel is. Milyen csatornákról beszélek? Tematikus vonatkozásban ott van a TBN, a CBN, a GOD TV, a “hétköznapi” médiában pedig a Fox News – mely méltán nyerte el a Faux News gúnynevet, hiszen annyi csúsztatást tán még nagyapám se látott, mint amennyit ott művelnek.

Keresztény cionizmus? Az meg mi? És mi az a dominionizmus? A modern, amerikai értelemben vett dominionizmus abban az ideológiában gyökerezik, mely Amerikát keresztény alapítású, keresztény gyökerű államnak szeretné láttatni, melynek missziója van – természetesen csak a megfelelő politikai vezetés mellett, minden más a sötét oldal érdekeit szolgálja. Ha a keresztény jobboldal (“Christian Right”, Christianism) kedvében jár az aktuális kormány, akkor a misszió sínen van. Akkor ugyanis jelentősen elvékonyodik, már-már eltűnik az a határ, mely a demokrácia alaptéziseként elválasztja egymástól az államot és az egyházat. Ez a keresztény jobboldal igazi pénzeszsákokat tudhat a támogatói között, úgy mint a TBN atyját, Pat Robertsont, a néha Jerry Falwellt, vagy a családokért aggodalmaskodó James Dobsont. Ők viszont csak a jéghegy jól látható csúcsa, ugyanis a politikai hátterüket adó Republikánus lobbigépezetben érdekeltek többek között az olajlobbiban is szervezkedők. Ha már az olajnál tartunk, át is ruccanhatunk a Közel-Keletre.

Talán nem mondok újat azzal, hogy a Közel-Kelet feszültségét nagyban okozza az olaj. Jelenleg úgy tűnik, hogy a legnagyobb szénhidrogénmezőkön ülő államok barátai Amerikának, ám az az aktuális elnöki kurzustól függetlenül elnézni látszik azt, hogy ezen országokban gyakran nem a legjobb a keresztények sorsa. De a paktum az paktum: jóárasan kapják a fekete aranyat, cserében nem néznek oda, ha a keresztényeket zaklatják. Viszont a hazai vallási-politikai lobbigépezeten keresztül egészén kicsavarva adnak hírt mindenről, melyből a hallgatóság csak annyit szűr le: ezek a végidők, mert üldözik a keresztényeket. De a hallgatóság valahol azt is tudja, hogy Amerika nem fog odamenni “demokráciát csinálni” addig, amíg az olajérdekek jól működnek, meg amúgy is, ki akarná feladni az Amerikai Álom kényelmét, mely annyira támaszkodik a fekete aranyra. Ezen államok gyakorta amerikai támogatásban is részesülnek, például a haderő kiépítésében. Mindeközben ott vannak azon országok, melyek nem barátai Amerikának, ám részt vesznek a nemzetközi olajbizniszben, így kapcsolódnak az amerikai olajlobbihoz is – viszont bevételeiket megforgatva pont Izraellel néznek farkasszemet.

Otthon Amerikában ezt a helyzetet a keresztény jobboldali vallási-politikai lobbi kitűnően használja fel arra, hogy végeredményben Izrael politikáját támogassa, és arra ösztönözze a hívőket, hogy ők is így tegyenek, s erre a célra alapítványok garmadáját állítják fel – ez a működő keresztény cionizmus. Így az olajban jól megfürdetett pénzből bőséggel jut Izraelnek is, melyből hadsereget fejleszt, falat húz fel a Palesztin Hatóság köré, telepeket épít a palesztin települések közé, és mindezt pökhendien és küldetéstudattól átitatva teszi. Mert neki ezt szabad, mert ez az ő földje volt, van, lesz, akinek ez nem tetszik, azt lebombázzák fehérfoszforral. Is. Ha a politikai széljárás úgy fordul, hogy a szekuláris cionisták és a vallásos cionisták elnézik egymásnak a legégetőbb ellentétet, akkor még talán a Harmadik Templomot is felépítik. Amerikai keresztények pénzéből, akik az Apokalipszist várják. És hát mi lenne a legjobb jel? Hát ha még a környező országokkal is jobban összerúgnák a port? Egy kis háború igazán illene a próféciákba! Nekik Armageddon kell, még akkor is, ha ki kell provokálni, még akkor is, ha mindezt olyan háttéralkukkal teszik, amitől Jézusnak is felfordulna a gyomra.
Ezt hívják önbeteljesítő jóslatnak.

Ezen sorokat olvasva egyesekben felszínre törhet az a jól betanult evangelikál érvelés, hogy “aki nem szereti Izraelt, az gyűlöli a zsidókat”. De ez nem igaz. Volt szerencsém megismerni zsidókat, akik szerették a hazájukat, a népüket, de gyűlölték az ország politikáját, és azt ahogy visszaél az emberekkel. Megszerettem őket. Ők nevezhetők antiszemitának? Kétlem.
Próbálom szeretni azokat a megtévesztett keresztényeket is, akik szerint a fenti iromány antiszemita, bár sajnos ők megtesznek mindent azért, hogy ne kérjenek a szeretetemből.
Én azért próbálom. Ha nem is úgy, hogy odamegyek, és megölelgetem mindet, kollektíve.
Ám azt nagyon utálnám, ha a kollektív hátsójukkal ráülnének a Nagy Piros gombra, mert nekik Mohá… Armageddon kell!
Egy atomvillanás reggel, és az egész napod el van cseszve.

Természetesen mindez csak egy nagyon vázlatos rátekités a helyzetre. Nálam több információval és tapasztalattal rendelkező emberek részletesebben fejtik ki hasonló megállapításaikat sok-sok oldalas tanulmányokban, melyeket köny formájában tártak a nyilvánosság elé.